Igen, végre egy akkora autó, mint amilyenre vágytam.
Viszont az élet sokkal szebb benne, mint bármi más, hasonló méretű, akár nagyobb járgányban.
A 2007-ben az Év Autója díjat is bezsebelt S-Max valójában a Galaxy alapjaira épül. Alig kisebb nála, formája mégis sokkal sportosabbnak, dinamikusabbnak tűnik. Gazdagon díszített tesztautónkon izgalmas légterelők, hatalmas, 18 collos kerekek és dupla kipufogó lelkesíti a szemlélőt. Nagy kár, hogy a karosszéria egységét itt-ott megszakító rések, kopoltyúk nagy része csak látványelem, az égvilágon semmi jelentőségük nincsen.
Rakodás
A bepakolás egyáltalán nem okozott gondot, hanyagul dobálhattuk be hátra a bőröndöket, hátizsákokat, a nyomasztó tetriszezés ezúttal elmaradt. Még a két távirányítós jármű is befért a hozzájuk szükséges milliónyi szerszámmal, akkumulátorral, töltővel együtt. Mire végeztünk, még mindig csak félig telepakolt csomagtartó nézett velünk farkasszemet.
Öt üléssel egy, két első üléssel akár két köbméternyi cuccot is magunkkal vihetünk, és az utastérben itt-ott elrejtett tároló rekeszekbe is rejthetünk apróságokat, amikre menet közben is szükség lehet.
Kényelem
Leginkább a hátsó sorba szorult utasaink lehetnek majd hálásak a pazar helykínálatért. Ők külön-külön mozgatható – kivenni sajnos nem lehet – fotelben terpeszkedhetnek az úton, sem a vállak kidörzsölődésétől, sem a mélyvénás trombózistól nem kell tartaniuk. A B-oszlopba épített szellőzésnek hála még esetleg eltérő hőérzetük miatt sem reklamálhatnak.
Egyik kedvenc apróságom, amelyekkel leginkább Fordokban találkozhat az ember, a fűthető első szélvédő. Kár, hogy nincs hasonló dolog minden autóban. Én sokra tartom, ha nem a hideg motor mellett még jeges széllel kell a párát lecsalogatni a szélvédő belsejéről. Persze törölgethetnénk szarvasbőrrel is, ha nem lenne olyan elérhetetlen távol, mint az S-Maxban, ahol még az ablakra tapasztott GPS kezeléséhez is méteres karokra és E.T. ujjaira van szükség.
Az egyszerűbb jobb
Műszerfala furcsára sikerült, a hasznos felület nagy részét gigantikus, buta ábra tölti ki. Az igazán fontos részletekért elfuserált menük mélyén kell turkálni, miközben még a fényerő beállításával is bajlódhatunk, ha útközben ránk esteledik, és nem akarunk megvakulni. Az elvarázsolt, repülős hangulatú kézifékkar praktikus is: így nem vesz el értékes helyet a könyöklő belsejéből a hátranyúló acélszerkezet. Hamar megszokható ez a megoldás – ha nem is áll igazán kézre.
Mint a barom
A Mondeóból átkerült 2,2 literes, 175 lóerős dízelmotorról már korábban megtudtuk, hogy bitang jó szerkezet és könnyen megjósolható volt, hogy a kisebb testben sem okoz majd csalódást. Borzasztóan jól húz, ha éppen nincs hátul egy kupac kiskorú – szükség esetén három gyermekülést is bepasszírozhatunk a külön-külön állítgatható székekbe -, egész jól szalad vele a nagy test. Igaz, velük is tudna szaladni, kizárólag a díszes, bőr-alcantara bundába bujtatott ülések tisztasága miatt indokolt gyerekekkel (vagy érzékenyebb gyomrú felnőttekkel) a visszafogott tempó.
Törhetetlen
A sportos egyterű igen jól, ötcsillagos eredménnyel vette az Euro NCAP töréstesztjét. Az S-Max-ban a két első, az oldal- és függönylégzsákok mellett térdlégzsák is óvja a vezetőt. Gyalogosvédelme kétcsillagos – ennél nem szoktak többet kapni a tesztautók -, gyermekvédelmét négy csillagra értékelték a szakemberek.
Letagadhatna pár mázsát
A jól eltalált futómű – semmit nem érezni abból, hogy egy 1800 kilós egyterűben tekergetjük a kormányt – és a bivalyerős, legfeljebb alacsony fordulatszám mellett tanácstalan motor ütős párost alkotva valóban élvezetes csatahajóvá teszi az S-Max-ot. Erős városi használattal megspékelt átlagfogyasztása 8,8 literre jött ki. Ha figyelembe vesszük, mennyire jól megy az autó, egész elfogadható. Ha azonban beérjük szerényebb ménessel, mert nagyon fontos a gazdaságosság, persze könnyen találunk alternatívát. Csak ehhez fel kell áldozni némi személyautósságot.
Remélem sikerült meggyőznöm.